Lehet-e politikamentesen vizsgálni a „filozófus pályázatot”?
Szokatlan módon már az elején válaszolok a címben feltett kérdésre: nem lehet. Mégis teszek a kísérletet arra, hogy pályázat-technikai oldalról is megvizsgáljam a kérdést, még akkor is ha azt látom, mindkét oldal hamisan játssza a kottát.
Kétségem sincs afelől, hogy a Magyar Nemzet – Hír TV páros (besegít még a Magyar Fórum) az előző kormány alatti visszaélések felderítésének álarcával kezeli az ügyet, a háttérben összemosolyogva a jelenkori kurzussal. Erre utal az is, hogy az információkat csepegtetve publikálják már lassan két hete. Mégis sok tekintetben igazat kell adni nekik: itt valóban nagyon nincs rendben az egész pályázati konstrukció.
Nem megdöbbentő, ahogy a másik oldal – a megvádolt filozófusok, illetve a velük már régóta rokonszenvező politikai oldal – kezeli a kérdést. Amit Heller Ágnes mondott és tett az elmúlt másfél hétben az ugyancsak nem volt túl becsületes (érdekes megnézni az m1-en vetített, vele készült interjút). Újságokban és televíziós csatornákon kérte ki magának a vádat. Elmondta, hogy a pályázattal egy fillért sem keresett, egyébként pedig nem az ő dolga eldönteni, hogy az adott kiíráson megfelelt-e pályázatuk az előírásoknak! Mindemellett sohasem mulasztotta el megemlíteni, hogy mindez azért van, mert ő nem szereti Orbán Viktort, egyébként is nem történne mindez, ha ő nem lenne zsidó. Az ő „sérelmük” egyébként is hasonlóan viselkedik, mint a médiatörvény ügye. Gyorsan átjutott a határokon, hamar tiltakozott az eljárás ellen Jürgen Habermas és más baloldalon megszólaló közszereplők. Lehet-e kétség afelől, hogy a mi filozófusaink védelmében megszólalók csak az ő érveiket ismerték?
A Magyar Fórum 2011. január 13-i címlapja
Mindkét oldal bevetett minden, a politikai inkorrektség kategóriájában használatos eszközt. Na itt kell most nagy levegőt venni és vizsgálni, hogy a pályázati eljárás során kilóg-e, és ha igen, akkor hol a lóláb.
A kérdéses pályázatot a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal írta ki. Mit kell feltétlenül tudni erről a mára Nemzeti Innovációs Hivatallá (NIH) átnevezett szervezetről? „A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) küldetése, hogy a hazai és a hazaihoz kapcsolódó nemzetközi K+F+I tevékenységeket meghatározó mértékben segítse azzal a céllal, hogy Magyarország nemzetközileg elismert, magas technológiai fejlettségű országgá váljon.” - olvashatjuk még most is a NIH honlapján. Nem bízom az olvasóra, hogy döntse el, belefér-e ebbe filozófiai kutatások támogatása. Nem fér bele, nem bizony. Az egész célja az, hogy a gazdaság technológiai fejlesztését segítse. Márpedig egyetlen papírgyár sem használja az ókori filozófiát (az egyik nyertes pályázati téma) a gyártás során, legfeljebb a filozófusok használnak papírt. De tételezzük fel, a hírbe hozott filozófusok rosszul tájékozottak az NKTH céljait illetően. Tehát ha kiír az NKTH egy pályázatot, akkor miért ne pályáznának?
A kiírt pályázatot egyébként Magyarország uniós csatlakozásával kapcsolatos filozófiai kutatások finanszírozására írták ki. Erre pályázott Heller Ágnes is, ő konkrétan egy Nietsche, Lukács és Heidegger munkásságával foglalkozó kutatásra kért támogatást. A látható ellentmondást firtató kérdésekre mondta el Heller Ágnes többször is, hogy nem az ő hibája, ha úgy adtak a pályázatára pénzt, hogy az nem felelt meg a kiírásnak. Véleménye szerint ő beadott egy pályázatot, elnyerte a pénzt, elvégezte az általa vezetett kutatócsoport a téma feldolgozását, elszámolta, oszt annyi. Közben az alap pályázatírói tanfolyamokon is azt tanítják, minthogy ez egyébként logikus is, hogy először dolgozza ki valaki a projektjét, keressen ahhoz pályázati forrást. Ha talált, akkor jól olvassa el, belefér-e abba az ő elképzelése és csak akkor pályázzon, ha igen. Nos a tárgyalt pályázati kiírás témájába a benyújtott pályázatok nem fértek bele. Miért adták akkor be azokat? Két lehetséges ok létezik. Az egyik, hogy minden olyan pályázati kiíráson pályáznak Heller, Radnóti és a többiek, amelyek címében szerepel a filozófia szó. A másik lehetőség, hogy szóltak nekik, pályázzanak nyugodtan, úgyis nyernek. Ez utóbbit látszik alátámasztani, hogy egyetlen olyan pályázat sem nyert, amelyik legalább köszönőviszonyban lett volna a pályázat céljával. Ráadásul Steiger Kornélon kívül valamennyi témavezető kiváló kapcsolatokat ápolt és ápol egyébként ma is az akkor éppen kormányzó pártok szellemi elitjével.
A pályázatok elbírálásában részt vett egy olyan tudományos kutató, aki ugyanabban a kutatóintézetben dolgozott, mint a nyertes pályázatokat vezető tudósok. Heller Ágnes szerint ez nem probléma, hiszen ő a pályázatokban nem vett részt, a kutatásokban nem volt benne, pénzt nem kapott azokból. Nos arra azért kíváncsi lennék, hogy mit mondana egy hasonló esetben Heller Ágnes, ha a pályázati keretet a jobboldalhoz kötődő személyek ürítenék ki. Természetesen nem Heller Ágnes feladata annak eldöntése, hogy a pályázat kiírója kivel zsűriztessen, nem is neki rovom fel. De amikor a pályázatok elbírálása során összeférhetetlenséget említenek a szabályok, akkor éppen erre is gondolnak.
Minden eddig napvilágot látott adat arra utal, hogy itt bizony pénzosztás történt. Mielőtt valaki félreértene, nem állítom, hogy a nyertes pályázatok mögött nem volt valódi tudományos teljesítmény. Biztosan volt. Én azt gyanítom, hogy itt bizony összekacsintás is volt. Azokban az időkben csökkent folyamatosan a Tudományos Akadémia működtetésére, a kutatások finanszírozására szánt összeg. Ez nyilván szóba került baráti beszélgetések során és akkor jött az ötlet: adunk pénzt a kutatásaitokra máshonnan. Azt tudjuk, hogy Magyar Bálintnak, aki akkor felelt a tudományos kutatásokért is, korábban nem okoztak gondot az ilyen trükkök. Emlékeznek még a kakaóbiztos óvodai számítógépek horribilis árára szintén egy pályázat során? Vagy emlékszik még valaki a három évvel ezelőtti digitális tábla pályázatra? Kapaszkodjon meg, aki tájékozatlan, mostanában jutottak el az első táblák néhány iskolába úgy, hogy közben lényegi változások történtek a finanszírozásban! Ebből a sorból szerintem nem lóg ki a „filozófus pályázat” sem.
A szomorú még a történetben, hogy technológiai kutatásokra az NKTH, illetve az utód NIH lassan egy éve nem írt ki pályázatot.
Műút - El a kezekkel a magyar filozófusoktól
hhh - Bede Mártonnak