Négy napja, hogy a Magyar Nemzet cikke alapján írtam a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal filozófusoknak kiírt pályázatáról (Kiesett a filozófusok csontváza az NKTH szekrényéből?). Akkor arról számoltam be, hogy az előkerült adatok szerint az előző kormánypártokhoz közel álló, Heller Ágnes köréhez tartozó filozófusok úgy kaptak több tízmilliós pályázati támogatásokat, hogy a meghirdetett pályázati cél és a befogadott, majd nyertes pályázatok témája köszönő viszonyban sem volt egymással.

Mint most kiderült, a csontvázak még a szekrényben vannak, de már feszegetik kívülről az ajtót. Budai kormánybiztos keze úgy látszik, idáig is elér. Az Index tudósít ma arról, hogy bejelentették, az elszámoltatás felelőse vizsgálatot indít az ügyben. A cikk szerint öt pályázat esetében négyszázmilliós támogatást vizsgálnak.

A Magyar Nemzet cikkében még csak megemlítették, hogy az egyik ókori filozófiát és tudományt kutató pályázatra 89 milliót fizettek ki, az Index cikke azonban már nevet is ad mellé, ezt a hatalmas összeget egy Steiger Kornél vezette kutatás nyerte. Az Index ír még két másik pályázatról, melyek a vizsgáltak között vannak, ezek témavezetői Radnóti Sándor, illetve Heller Ágnes voltak. Radnóti az esztétikai reprezentáció aspektusait kutató témát vezette, míg Heller egy Nietschével, Lukács Györggyel és Heideggerrel kapcsolatos témát. Utóbbi különösen érdekes lehet, hiszen a pályázat célja Magyarország uniós csatlakozásával kapcsolatos kutatások támogatása volt, ebbe nekem (nem vagyok filozófus természetesen) a kommunista filozófus Lukács kevéssé fér bele. Persze, ha Lukács abbéli szerepét vizsgálta a kutatás, hogy hogyan akadályozta az általa vezetett gondolkodói kör Magyarország integrációját az negyvenes évek végétől egységesülő Európába, akkor a dolog érthető.

Ami még mindig nem érthető - illetve dehogynem, de erről később -, az a nyertes pályázatok támogatási összege. Boros János az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója szerint az ilyen kutatások költségigénye, illetve a szokásos finanszírozása tízmillió körüli.

De nézzük meg a három nevet. Heller Ágnesről köztudott, hogy Lukács tanítványának vallja magát és sohasem tagadta kötődését az ún. baloldali demokratákhoz. Radnóti Sándorról azt írja a wikipedia, hogy "Lukács György tanítványa, az úgynevezett 'Lukács-óvoda' tagja". Radnóti rendszeresen jelen van publikációval a baloldali lapok hasábjain és honlapjain is, szinte kizárólag a jobboldal erőteljes, sokak szerint zsigeri indulattal fűtött kritikájával. (A Wikipedia gyorsaságát mutatja, hogy a most tárgyalt botrányt már ott is említik). Steiger Kornélról tudományos munkásságán kívül nem találtam az interneten semmit, legalábbis politikai szerepvállalásával, véleményével kapcsolatban a keresés nem hozott eredményt.

Háromból kettő témavezető tehát erősen kötődik ahhoz a szocialista és baloldali liberális körhöz, amelynek megbízásából akkortájt Magyar Bálint intézte a kulturális, tudományos ügyeket. Mind Heller, mind Radnóti lelkes támogatója volt az előző kurzus nyolc évének, de mindkettőjükről elmondható, hogy egy olyan iskola tagjaiként szereztek maguknak nevet, ami egy a ma bevettől teljesen idegen társadalomfilozófiát képviselt.

Nem állítom, hogy az elvégzett kutatások gyenge fércmunkák voltak, hiszen a megismert nevek azért jól csengenek nemzetközi tudományos körökben is, így nem nagyon engedhették meg maguknak a látszatmunkát. De talán nem kell ahhoz nagy bátorság, hogy azt gondoljam: a pályázati támogatások elsődleges célja nem a kutatások támogatása, hanem az anyagi támogatása az akkori kurzus nagy nevű támaszainak.

Ami még érdekes lehet: az NKTH honlapján legutóbb 2010. április 21-én jelent meg új pályázati kiírás, igaz, ma már Nemzeti Innovációs Hivatalnak hívják.